Bögöly piros gépkocsi karosszérián (Fotó: Kriska György)
Korábbi kutatásaink nyomán kiderült, hogy a bögölyök polarotaktikus vízdetekcióval és polarotaktikus gazdadetekcióval is rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a vizet kereső rovarokat a vízszintesen poláros fény, míg a vérszívó nőstényeket rezgéssíktól függetlenül vonz bármilyen poláros fény. Mindezek alapján elvileg azok a bögölycsapdák a leghatékonyabbak, amelyek optikai sajátságaik révén a vízkereső és a gazdakereső bögölyöket is képesek magukhoz vonzani.
A hagyományos sátras csapdák polarotaktikus gazdadetekción alapulnak, ezért a hatékonyságnövelés érdekében ezeket olyan csapdaelemmel érdemes kiegészíteni, amely vízszintesen poláros fénnyel csalja magához a vízkereső bögölyöket.
A gazdadetekciót és a vízdetekciót kiváltó kétféle csapdaelem (fényes fekete gömb és lap) térbeli elhelyezésére vonatkozóan választásos terepkísérletet végeztünk Dinnyés térségében. Ennek során megállapítottuk, hogy fényes fekete gömb a talajszint felett, míg a fényes fekete lap a talajfelszínen elhelyezve csapdázza a legtöbb bögölyt.
Horváth Gábor feketére festi a kísérletben használt felfújt strandlabdákat (fotó: Kriska György)
Horváth Gábor és Sándor András párosával helyezik ki a beragacsozott csalitárgyakat talajszintre és 70 cm-es magasságba (Fotó: Kriska György)
A teljes kísérleti beállítás képe (Fotó: Kriska György)
A bögölyfogási adatok grafikus megjelenítése
Miután egyértelművé vált, hogy a folyadékcsapdát a talajfelszínen a fényes fekete gömböt pedig magasabban kell elhelyezni, a további kombinációs kísérletekben azt is tanulmányoztuk, hogy a folyadékcsapda mennyire növeli meg a klasszikus sátorcsapda hatékonyságát. A helyhatás kiküszöbölése érdekében a csapdák sorrendjét véletlenszerűen változtattuk, a csapdázott bögölyöket pedig rendszeresen begyűjtöttük, leszámoltuk és későbbi azonosításhoz etilalkoholban konzerváltuk.
A kombinációs kísérletekben használt hagyományos sátorcsapda egy piramis alakú fehér tüllvászonból készült, fémvázra erősített sátorból és az alatta, a föld felett 1 m magasan lógó, fényes fekete gömbből (50 cm átmérőjű strandlabdából) állt. A sátorcsapda fehér vászna gyakorlatilag polarizálatlan fényt vert vissza, aminek rezgéssíkja a vízszintestől eltért. A fényes fekete gömb széléről erősen poláros fény tükröződött, különösen akkor, ha a visszaverődés szöge a Brewster-szöghöz volt közeli.
Horváth Gábor az 1. kombinációs terepkísérleti apparátussal (Fotó: Kriska György)
Az 1. kombinációs kísérletben egy sátorcsapdát hasonlítottuk össze egy tőle 10 m-re elhelyezett, egy sátorcsapdából és egy folyadékcsapdából álló kombinált csapdával. A kombinált csapda a bögölyök 71 %-át (sátor: 37,6 %, csak nőstény, folyadék: 33,4 %, nőstény és hím) fogta, míg a sátorcsapda folyadéktálca nélkül a bögölyök 29 %-át (csak nőstény), ami szignifikáns különbség. Bár a kombinált csapda sátra több (37,6 %) bögölyt fogott, mint az alatta elhelyezett folyadéktálca (33,4 %), ez nem jelentős különbség.
2. kombinációs terepkísérleti beállítás (Fotó: Kriska György)
A 2. kombinációs kísérletben egy sátorcsapda, egy folyadékcsapda és egy kettő kombinálásából adódó csapda bögölyfogó-képességét vizsgáltuk, melyek egymástól 7 m-re voltak elhelyezve.
A hagyományos sátorcsapdákkal és az új polarizációs folyadékcsapdával folytatott bögölykísérletek
A sátorcsapdák kizárólag nőstény bögölyöket fogtak, a folyadékcsapdák hímeket és nőstényeket egyaránt. A kombinált csapda a bögölyök 49,3 %-át fogta meg, az egyedülálló folyadékcsapda 44,7 %-ot, míg az egyedüli sátorcsapda csak 6 %-ot, mely különbségek számottevőek. A kombinált csapda folyadéktálcája sokkal több (39,3 %) bögölyt fogott, mint a sátras része (10 %).
Horváth Gábor szemlélteti, hogy a folyadékcsapda nagy mennyiségű hím és nőstény bögölyt csapdázott (Fotó: Kriska György)
Eredményeink szerint tehát a kombinált csapda akár 8-szor hatékonyabb is lehet, hiszen egyszerre vonzza a gazdaállatokat kereső nőstény, és a vízkereső hím és nőstény bögölyöket. A klasszikus sátorcsapdát így érdemes kiegészíteni a hozzá képest egy nagyságrenddel olcsóbb polarizációs folyadékcsapdával. Vizsgálataink szerint a sátorcsapda fekete gömbjének sima, fényes felületűnek kell lennie a hatékonyság érdekében, hiszen ekkor verhet vissza olyan erősen poláros fényt, mint a bögölyök sötétszőrű gazdaállatai. Ha a sátorcsapda csaligömbjét matt fekete gömbbel helyettesítjük, akkor a csapda hatékonysága drasztikusan lecsökkenne.
A sátorcsapda hatékonyságát jól mutatja a gyűjtőüvegben látható sok elpusztult bögöly (Fotó: Kriska György)
Nem minden állattartó engedheti meg magának drága sátras csapdákat beszerzését. Számukra jó megoldás lehet a folyadékcsapdák alkalmazása. Ezek kialakítására két lehetőségünk adódik. Vagy egy fekete tálcába öntünk színtelen csapdázófolyadékot, például étolajat, vagy pedig egy bármilyen színű tálcát fekete olajjal, akár fáradtolajjal is feltölthetünk. Persze ez utóbbi esetben tekintettel kell lennünk a környezet- és természetvédelmi szempontokra. Tapasztalataink szerint egy bögölyfertőzött területen, évről évre elvégezve a folyadéktálcás bögölygyérítést, jelentősen le lehet csökkenteni a helyi bögölyállományt, ami kedvező hatással van a haszonállatok életminőségére.
Fekete folyadékkal feltöltött bögölycsapda és fogása (Fotó: Kriska György)
A sötétbarna virágláda alátétek is jó alanyai a folyadékos bögölycsapdának (Fotó: Kriska György)
Forrás
