Közönséges óriáscsiborok (Hydrophilus piceus) egy balatonyi sétány megvilágított aszfaltútján (Fotó: Kriska György)
A poláros fényszennyezés nemcsak napközben fordulhat elő, hanem éjszaka is, mikor a holdfény vagy a települések fényei verődnek vissza a poláros fényszennyező felületekről.
Ráadásul a poláros fényszennyezés káros hatása erősödhet a mesterséges éjszakai megvilágítások által okozott hagyományos (fototaxis által előidézett) fényszennyezéssel kombinálódva. Ez utóbbi állítást támasztja alá az a kutatásunk, amelynek eredményeként sikerült kimutatnunk, hogy a fototaxis és a polarotaxis együttes megjelenése károsabb hatást vált ki az éjszaka aktív vízirovarok diszperziójára, mint a két ingermozgás külön-külön.
Horváth Gábor a foto-polaro csapda első tesztelését végzi Dömörkapunál (Fotó: Kriska György)
A kutatás alapját egy Balaton-parti megfigyelés adta. A Balaton parttal párhuzamosan, a part menti nyaralók előtt hozzávetőlegesen 10-50 m-re a víztől egy aszfaltozott sétány fut Balatonszemes belterületétől Balatonlelle felé több kilométeren keresztül. A sétány egyes szakaszait erősfényű halogén lámpák világítják meg. A víz felőli oldalon elhelyezkedő lámpák többsége benyúlik az aszfaltút fölé, ezért a fényük éjjel az aszfalton koncentrálódik. Több egymást követő meleg nyári éjjel 23 és 1 óra között az előbbiekben leírt útszakaszon minden esetben közönséges óriáscsibor (Hydrophilus piceus) egyedeket sikerült megfigyelni több halogén lámpa aszfaltra vetülő fénykörén belül. Ezek az állatok intenzíven mozogtak az úton, mégsem másztak be a megvilágított aszfaltrésztől 20-30 cm-re elhelyezkedő füves szegélybe. Az egyes vizsgálati alkalmakkor megfigyelt bogarak száma 1 és 7 között változott.
(A) Aszfaltút a Balaton partján nappali fényben. (B) Ugyanaz az éjszakai lámpafényes út. (C) A lámpafény visszaverődik az aszfalt felületéről. (D) Egy közönséges óriáscsibor (Hydrophilus piceus), amit éjszakai repülése során csapdába ejt a vízszintesen poláros, aszfaltról visszaverődő lámpafény (Fotó: Kriska György)
A megfigyelések alapján feltételezhető volt, hogy a vizet éjszaka elhagyó óriáscsiborokat az utcai lámpák erős fénye pozitív fototaxissal vonzotta akár nagyobb távolságból is a sétányhoz, míg a megvilágított aszfaltfelszín a róla visszavert vízszintesen poláros fény miatt vizet utánozva tartotta helyben az útra leszálló pozitív polarotaxissal rendelkező bogarakat.
Az éjszakai (bal oldali oszlop) és nappali (jobb oszlop) aszfaltút színes képei és fénypolarizációs jellemzői megtévesztik és magukhoz vonzzák az éjszakai repülő közönséges óriáscsiborokat. Gyakorlatilag ugyanazok a polarizációs mintázatok figyelhetők meg éjjel és nappal (Fotó: Horváth Gábor)
Az alapmegfigyelést követően terveztük meg azokat a választásos terepkísérleteket, amelyek a talajfelszínre vízszintesen elhelyezett különböző optikai sajátságú tesztfelületek vonzóhatását vizsgálták az éjszaka repülő vízirovarokra.
A különböző, megvilágított és megvilágítatlan tesztfelületekkel folytatott választásos terepkísérlet sematikus rajza
A pozitív foto- és polarotaxis szinergisztikus együtthatását bizonyító terepkísérletben alkalmazott tesztfelületek a következők voltak: (1) megvilágított matt fekete vászon (csak fototaxist vált ki), (2) megvilágítatlan fényes fekete műanyag fólia (csak polarotaxist vált ki), (3) megvilágított fényes fekete műanyag fólia (fototaxis és polarotaxis együttes kiváltása), (4) megvilágítatlan matt fekete vászon, mint nem vonzó kontroll felület. A terepkísérletek kivitelezését és a begyűjtött vízirovarok meghatározását Boda Pál és Csabai Zoltán kollégáink végezték el.
A megvilágítatlan matt fekete szövet elhanyagolható mennyiségű vízirovart (13) csapdázott. A megvilágított matt fekete vászon és a megvilágítatlan fényes fekete műanyag fólia által befogott vízibogarak és vízipoloskák száma együttesen (7922+8510=16432) sokkal kevesebb volt, mint a megvilágított fényes fekete műanyag fólia által csapdázott vízirovarok száma (29682). Ez kísérleti bizonyítékot jelent a polarizálatlan lámpafény által kiváltott fototaxis és a fényes fekete műanyag fóliáról visszaverődő vízszintesen poláros fény szinergisztikus interakciójára a vizsgált vízirovar taxonok esetében. Ennek következtében a vízszintesen poláros fényt reflektáló megvilágított felületek ökológiai csapdaként funkcionálnak két optikai inger egymás hatását erősítő jellege miatt, ami különösen városi környezetben okozhat természetkárosítást.
Közönséges óriáscsibor légzése
Forrás
